A fájdalom az élet egyik szükséges velejárója, hiszen meggátolja, hogy a korábbi fájdalmas (és veszélyes) helyzetek újra megtörténjenek. Emlékezzünk csak vissza az első alkalomra, amikor kisgyerekként minden óva intő szó ellenére megégettük a nyelvünket a forró levessel! Mégis, akik erős vagy régóta fennálló fájdalommal küzdenek jogosan teszik fel a kérdést, hogy ugyan mi értelme is van, és mennyivel jobb lenne nélküle minden.
Ennek a bejegyzésnek a célja nem a meggyőzés, hanem a fájdalom, mint mechanizmus körbejárása gyógytornász szemszögből. A téma leírása során könnyű elmenni tudományos vagy filozófiai irányba, de mi most megpróbálunk mind a bonyolult élettani folyamatok bemutatásától, mind pedig az emberi tapasztalás természetét illető filozófiai kérdésektől távol maradni. Persze azért egy kis tudományos magyarázatot itt-ott mégis becsempészünk majd… Vágjunk bele!
Mi is az a fájdalom?
Sokáig egy egyszerű mechanizmusként, úgynevezett bottom-up vagy lentről felfelé történő folyamatként közelítették meg a fájdalmat, amely kizárólag szöveti elváltozásból eredő ingereknek tulajdonította a fájdalom élményt. Ezen elmélet szerint az agynak van fájdalom központja, ahova befutnak ezek az ingerek és ott alakul ki a fájdalom élmény. Az utóbbi 10 év kutatásai viszont rávilágítottak arra, hogy ez a modell nem minden esetben következetes és nem tudunk vele minden típusú fájdalmat leírni.
Ezzel szemben a Louis Gifford gyógytornász által megalkotott, úgynevezett “Érett Organizmus Model” (Mature Organism Model vagy MOM) sokkal szélesebb szemléletet biztosít. A modell alapja, hogy az emberre mint egy biológiai rendszerre tekint, amely kifejlesztett egy összetett “próba-analízis-reakció” rendszert a túlélés és a homeosztázis (belső egyensúly) fenntartása érdekében. Ez a szemlélet egy top-down vagy fentről lefelé működő rendszerben gondolkozik és több tényezőt figyelembe vesz a szöveti elváltozáson kívül. A Therapy4U rendelőben alkalmazott Maitland koncepció szerves része ez a modell, így a nálunk dolgozó terapeuták is ebben a rendszerben gondolkoznak és dolgoznak.
A fájdalom definíciója és komplexitása
A fájdalom mint jelenség összetettségére utal a tény, hogy több tudományterületen és szakágon átterjedő munkacsoport próbálja körülírni a problémát. Az International Association for the Study of Pain (IASP) a következőképpen definiálja a fájdalmat:
“Kellemetlen érzékszervi és érzelmi élmény, amely tényleges vagy potenciális szövetkárosodáshoz kapcsolódik, vagy ahhoz hasonlít.”
Ezt a fogalmat kiegészítik 6 megjegyzéssel és a fájdalom szó eredetével, hogy kontextust adjon az erről folyó beszélgetésnek. A következőkben ez alapján a 6 megjegyzés alapján járjuk körbe a téma összetettségét.
1. A fájdalom mindig személyes élmény
Az ember csak a saját fájdalmát tudja érezni, és mindig befolyásolják a biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők. Természetesen létezik együttérzés, illetve a saját tapasztalataink alapján megpróbálhatjuk elképzelni a másik fájdalmát, de itt megint csak a saját élményekre hagyatkozunk. A korábban leírt elmélettel ellentétben az agynak nincs fájdalom központja. A modern leírásban inkább egy fájdalom mátrixról beszélünk, ami 9 agyi terület közötti kommunikáció alapján alkotja meg a fájdalom élményt. Nem vesz részt minden fájdalomban az összes agyterület és nem is mindig ugyanolyan arányban reagálnak, ezzel tovább szélesítve a különböző tapasztalható fájdalmak skáláját (Melzack 2001). Ezek alapján nem tudhatjuk, pontosan mit érez a másik. Teljesen más fájdalom élménye lesz egy ujjtöréstől egy profi hegedű művésznek és egy énekesnek.
2. A fájdalom és a nocicepció különböző jelenségek
A nocicepció az a folyamat, amely során az idegrendszer érzékeli és reagál a potenciálisan káros ingerekre, például az extrém hőre, nyomásra vagy kémiai irritációkra. Ez egy érzékszervi mechanizmus, amelyben speciális receptorok, az úgynevezett nociceptorok vesznek részt. Ezek a receptorok a test különböző szöveteiben helyezkednek el, például a bőrben, izmokban és belső szervekben.
A nociceptorok érzékelik a potenciális veszélyt és továbbítják a központi idegrendszerbe. A korábban említett 9 agyterület közül csak az egyik, a szenzoros agykéreg az, ami az érzékelésért felelős. A többi agyterület közt találunk a memóriáért (homloklebeny, hippokampusz), a félelemért (amygdala) vagy a stressz reakciókért (talamusz, hipotalamusz) felelős részeket. Ezek az érzelmek és reakciók mind részt vesznek az adott inger kategorizálásában és a döntésben, hogy az fájdalomként legyen-e regisztrálva.
Lehetséges az is, hogy a szenzoros agykéreg kimarad ebből a folyamatból, mégis létrejön fájdalom. Bayer és kollégái 1991-es kutatásában a résztvevő önkénteseknek azt mondták, hogy elektromos impulzust fognak a koponyájukba vezetni. Minél erősebb volt az állítólagos impulzus, annál nagyobb fájdalomról számoltak be az alanyok, pedig a valóságban semmilyen stimulus nem történt. Tehát létezik fájdalom nocicepció nélkül és nocicepció is létezik fájdalom nélkül.
3. Élettapasztalatok révén tanuljuk meg a fájdalom fogalmát
Ez tovább árnyalja az előző pontban leírtakat és egy újabb réteggel bővíti a potenciális tényezőket. A társadalom és a szűkebb szociális csoportok, amelyekben élünk és felnőttünk, befolyásolják a fájdalom élményt. Kisebb gyerekeknél például előfordul, hogy megütik magukat és csak akkor kezdenek sírni, mikor látják a gondviselő heves reakcióját a történtekre.
Ez a felnőtteknél is megfigyelhető. Például azok, akik aggódó, ijedt párral érkeztek orvosi vizsgálatra, következetesen nagyobb fájdalomról számoltak be, mint azok akiknek a párja nem vette komolyan a problémáját (Flor et al 2003). Ide sorolhatjuk továbbá a nemek közti feltételezett fájdalomtűrő képességet. Érdekes kutatási eredmény például, hogy a férfiak fájdalomküszöbe megnő, ha a kísérletet nő vezeti (Levine F.M. et al 1991). Látható, hogy fájdalomélmény kialakítása sok szempontból egy tanulási folyamat, amit nagyban befolyásolnak külső tényezők.
4. A fájdalomként tapasztalt élmény tisztelete
A korábban leírtak ismeretében el kell fogadnunk, hogy a fájdalom, amiről valaki beszámol, egy valós élményt ír le. Hiába érkezik hozzánk valaki olyan panaszokkal, aminek a klinikai tapasztalatok és az elméleti tudásunk szerint nincs értelme vagy nem következetesek, a panasz kétségbe vonása lehet nem a várt eredményt fogja hozni, hanem csak ad egy újabb dimenziót az egésznek. Hisz ha valaki veszi a bátorságot, hogy segítséget kérjen és a szakember akit választ, megkérdőjelezi a történetét, lehet már a saját tapasztalatait is elkezdi kétségbe vonni. Felelős terapeutaként törekednünk kell a prezentált probléma megértésére és megoldására, vagy pedig arra, hogy a megfelelő szakemberhez irányítsuk a pácienst, ha a saját kompetenciánkon kívül eső dologról van szó.
5. A fájdalom káros hatása a funkcióra, ill. a szociális és pszichológiai jóllétre
A fájdalom általában alkalmazkodó szerepet tölt be. Ennek az alkalmazkodásnak fontos szerepe van a túlélésben, hiszen távol tart a veszélyes magatartásoktól. A példa kedvéért térjünk vissza az első pontban említett hegedűművészhez. Tegyük fel, hogy épp a kedvenc kávézójába tartott a barátaival találkozni, amikor elcsúszott az utcán és így sérült meg. Az ujjtörés az ő esetében egyértelmű hatással lesz a funkcióra, azaz a képességére, hogy dolgozzon. Ez önmagában hatással lehet a szociális, pszichológiai jóllétére és ezáltal a fájdalom megélésére, nem is említve a pénzügyi aspektusát.
Egy ilyen sérülés egy banálisnak tekinthető trauma, ami 6-12 hét alatt rendbe jön és semmi komolyabb következménye nincs. (Feltételezzük, hogy nincsenek egyéb komplikációk.) De a hegedűművész élménye alapján elindulhat egy gondolatmenet, miszerint az utcára menni kockázatos, hiszen bármikor újra eleshet. Ennek ugyanúgy egyértelmű hatásai lehetnek a szociális és pszichológiai jóllétére. A példa tűnhet erőltetettnek (és kicsit az is), viszont jól szemlélteti milyen komplex témával is állhatunk szemben mikor valaki fájdalmáról beszélünk.
6. A verbális leírás csak egy, a fájdalom kifejezésére szolgáló viselkedések közül
A leírtak tudatában érthető, hogy miért olyan nehéz leírni szavakkal egy fájdalmat. Érzéseket úgy általánosságban nehéz átadni, főleg ha valaki nem gyakorlott ebben. Az sem segít, hogy összesen egy szó van, amit ilyenkor használni tudunk, pedig teljesen másképp fáj egy rossz vicc, mint belerúgni a küszöbbe vagy mint a gyász. Ezért fontos a kezelések során ugyanannyira figyelni a nonverbális jelekre, mint a verbálisakra, valamint az egyént és a tapasztalatait egységként tekinteni és kezelni.
A fájdalom leírása és kezelése is átfogó megközelítést igényel
Ezzel a leírással szerettük volna árnyalni a fájdalomról alkotott képet azok számára akik fájdalmat kezelnek, és azoknak is, akik fájdalmat élnek át. Itt is egy skáláról beszélhetünk, mert vannak tisztán mechanikai eredetű fájdalmak, amelyek leírása és kezelése is egyszerű. A skála túloldalán azonban egészen sok komponensből összeálló problémák állnak, amelyek megoldásához sokszor kevés egy szemszögből vizsgálni és sokkal összetettebb kezelési stratégiákra van szükség.
A fájdalom megértése, leírása és lehetséges kezelési módjainak meghatározása egy folyamatban lévő művelet, amelyen elméletben és gyakorlatban egyaránt dolgozunk. Rendelőnkben a probléma komplexitását megértve mindig odafigyeléssel, empátiával és személyre szabott terápiás tervvel nézünk szembe a problémákkal, hogy az egyént tudjuk kezelni.
Várunk téged is szeretettel, ha szeretnél utánajárni a panaszod forrásának és szakértő segítségével megoldani a problémát.
Időpontfoglalás: https://therapy4u.hu/idopontfoglalas/
Foglaljon időpontot online most! 
Profilom 