Mi az a Double Crush Szindróma?

Egy kevésbé ismert jelenség, ami szerepet játszhat bármilyen alagút szindrómában és nehezen kategorizálható perifériás fájdalomban. Olyannyira ritkán tárgyalt dologról beszélünk, hogy egyelőre még magyar elnevezése sincs. Mi most mégis nekifutunk a röviden csak DCS-nek (double crush syndrome-nak) emlegetett probléma bemutatásának – olvass tovább, és tudj meg többet!

Egy kis neuroanatómia

Ahhoz, hogy megértsük a problémát, szükségünk lesz egy kis neuroanatómiára – de tényleg csak egy kicsire. Kezdjük az alapoknál: megkülönböztetünk központi és perifériás idegrendszert. Az előbbit az agy és a gerincvelő alkotja, minden más pedig az utóbbihoz tartozik. 

A gerincvelőből kilépve ideggyök, spinalis ideg, plexusok és végül perifériás idegek alkotják a perifériás idegrendszert. A szövetek között haladva az idegek számos szűkületen haladnak át, amelyeket alkothat izom, csont, kötőszövet vagy ezek kombinációja. Ezek az anatómiai szűkületek változhatnak átmérőjükben, például egy izom rövidülésével, az ízületi helyzet megváltozásával, vagy csontos felrakódások keletkezésével, stb. Eddig megvan? Menjünk tovább!

Az idegsejtben (neuron) megkülönböztetjük a sejttestet és az axont. A sejttesten belül találhatóak a működéshez szükséges sejtszervecskék, a neuron maga pedig a dendritek segítségével a sejttesten keresztül kapcsolódik a többi neuronhoz. A beérkezett ingerek az axonon haladnak tovább céljuk felé. Itt egy rajz, hogy egyszerűbb legyen követni:

A kép forrása: https://www.pg-personal-healthcare.com/hu-hu/neurobion/hogyan-mukoedik-az-idegrendszer

Az idegsejtek mérete széles skálán mozog, 1 mm-től kezdve egészen akár 1 méter (!!) hosszúságig. Az axonok belsejében található az úgynevezett axonplazma, amely szállító szerepet tölt be. Többek közt ez szállítja az ingerület átadáshoz szükséges neurotranszmittereket vagy ezek elővegyületeit, a sejt fenntartásához szükséges anyagokat, illetve különböző bomlástermékeket, ugyanis ez az áramlás oda-vissza történik a sejt két vége között.  

Mikor keletkeznek panaszok?

Ideális esetben mozgás során az idegek akadálytalanul csúsznak, nyúlnak meg és mozognak az alagutakban. Viszont ha valami miatt az ideg szabad mozgása korlátozott lesz és/vagy tartósan nyújtás vagy nyomás alá kerül, az panaszhoz vezethet, a tünetek pedig az ideg lefutásától és az érintettség mértékétől függnek. 

Például, az angol nyelvű szakirodalomban egy jól körülírt jelenség az úgynevezett “Saturday Night Palsy” vagyis “szombat esti bénulás”, amely során hosszú ideig nyomja valami a hónaljárokban futó radialis ideget. Ennek eredményeként az ideg ingerületvezetési képessége (szerencsés esetben) ideiglenesen részben vagy teljesen megszűnik. Ilyenkor az illető képtelen hátra feszíteni a csuklóját, ugyanis a funkciót végző izmokba nem jut el az ingerület. A név a kocsmában elalvó, szék támláján támaszkodó emberekről kapta a nevét, de ettől függetlenül a probléma valós. (Részben emiatt nem használunk már hónaljmankót sem.)

A “szombat esti bénulástól” a Double Crush Szindróma abban különbözik, hogy nem egy jól körülírt szűkület (pl. egy széktámla a hónaljárokban) és az abból következő idegérintettség felelős a tünetekért, hanem kettő (vagy több) olyan mértékű elváltozás, amely önmagában nem lenne tünetképző. Ezt először Upton és McComas 1973-an írta le, és ők is nevezték el a mechanizmust. Eszerint egy proximális (gerinchez közelebb lévő) idegérintettség hajlamosító tényező egy distalis (gerinctől távolabbi) érintettség kialakulására. 

Szakirodalmi kitekintő

Mackinnon és kollégái állatkísérleteken vizsgálták a jelenséget. Úgy találták, hogy egyetlen, 4 hónapon át tartó idegi kompresszió nem vezetett elváltozáshoz az ideg vezetési képességében, azonban ha ehhez hozzájött még egy, akkor újabb 4 hónap után már mérhető változás jelentkezett. Ennek egy lehetséges magyarázata a kompresszió(k) okozta axontranszport csökkenése. 

Értelemszerű, hogy ha valami összenyomja az ideget, akkor abban a plazma áramlás is érintett lesz, és ennek az esélye a szűkületek mennyiségével egyenes arányosságban nő. (Mint például, ha több helyen kis mértékben összeszorítunk egy slagot, a benne áramló víz sebessége csökkenni fog.) Az axontranszport lassulásával csökken a neuron fenntartásához szükséges anyagok szállítása, illetve az ingerület továbbításához szükséges neurotranszmitterek mennyisége is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy fájdalom, bizsergés, zsibbadás, sőt még izomgyengülés is jelentkezhet. 

Mivel az idegben a plazma áramlása két irányba történik, a jelenség fordítva is létrejöhet: ez a Reverse (fordított) Double Crush Szindróma, ahol egy distalis kompresszió valószínűsít egy proximalis kompressziót. A szervezet öngyógyító képessége ebben az esetben is működik. Dahlin és McLean kísérletében 50 Hgmm nyomás 2 órán keresztül elegendő volt az axontranszport blokkolására, viszont a nyomás megszüntetése után 24 óra alatt normalizálódott a keringés. Azonban, ha krónikussá válik a helyzet, az ideg érzékennyé válhat. (Harden 2005).

Ezek alapján a bevezetőben említett nehezen kategorizálható perifériás fájdalmak okaként a DCS szerepe egyértelmű, továbbá tényező lehet régóta fennálló nem specifikus könyökfájdalom esetében (pl. krónikus tenisz– vagy golfkönyök) is. A jelenség említhető még a különböző alagút szindrómák vonatkozásában is, hiszen itt is az ideggel kapcsolatban lévő alagutak szűkülete okozza a tüneteket. Persze nem ez az egyetlen fájdalom mechanizmus minden alagút szindrómában, mivel az idegeken kívül a vérellátás is érintett lehet (pl. TOS, carpalis alagút szindróma), amely szintén lehet fájdalom oka. 

Hogyan fogunk a Double Crush Szindróma kezeléséhez?

A panasz kialakulásának több lehetséges oka van, és a tünetek is nagyban változnak egyének között, ezért általános kezelési elveket nehéz megfogalmazni. Mérlegelnünk kell az érintettség mértékét, a fennállás idejét, a tünetek súlyosságát és a hajlamosító tényezőket, és csak ezt követően tudjuk felállítani a kezelési tervet. Első körben az ideg mozgásainak szabaddá tétele és a keringés helyreállítása a prioritás, hogy enyhítsünk a panaszokon. Ezután a kialakulás lehetséges okainak vizsgálata és a kiújulás esélyének minimalizálása a fő feladatunk. 

Fontos, hogy ha ilyen problémával találjuk szemben magunkat, akkor olyan szakember segítségét kérjük, aki az izmokon és ízületeken kívül az idegek mozgásaival (neurodinamika) is foglalkozik, és azok kezelésében is jártas. Rendelőnkben minden terapeuta Maitland Manuálterápiában jártas szakember, amelynek az egyik fő profilja az ehhez hasonló panaszok kezelése. Eszerint a szemlélet szerint alagút szindróma esetén foglalkoznunk kell a releváns gerinc szakasszal.