Yuval Noah Harari Sapiens című könyvében található egy gondolatkísérlet arról, hogy miért nem lehet egy forradalmat előre megjósolni. Eszerint, ha például egy vezető felbéreli a világ legjobb mesterséges intelligenciáját, amely képes előre látni egy ilyen konfliktust, akkor hatalmának eszközeivel képes lesz ezt elkerülni és ezután jogosan hivatkozhat arra, hogy átverés áldozata lett, hiszen nem is volt forradalom.

Egy gerincterápiás rendelő blogján talán furcsa ilyen gondolatokat olvasni. Ennek az analógiának, csak az volt a célja, hogy érzékeltesse miért is olyan nehéz dolog a prevenció és miért olyan könnyen megkérdőjelezhető a sikeressége. Nem véletlen, hogy az ember sokkal hajlamosabb a tűzoltásra, mint megelőzni valamit, úgy, hogy arról nem is tudja jön-e, hiszen addigra már megvan a baj, ami ugyan nem jó, de kézzelfogható. Ennek az emberi pszichológián kívül számos oka van, az egészségügy berendezkedésén át egészen az oktatásig. Vannak már különböző trendek, amik a fejlődés irányába mutatnak. Például a sportcsapatok felismerték, hogy jobban megéri gyógytornászra és egyéb preventív dolgokra költeni, mint sérült sportolókra, műtétre és rehabilitációra. Alapvetően a heti öt testnevelés is egy előremutató ötlet lenne, ha a tanárok, a diákok és a szülők lehetőségként tekintenének rá, nem teherként. Sajnos ebben van még hová fejlődni.

A prevencióra befektetésként kell gondolni, az egészségünkbe való befektetésként, amiből valamilyen módon mindenképp profitálunk. Persze nehéz elsajátítani azt a mentalitást, hogy tegyünk most valamit azért, hogy majd, valamikor a jövőben jobb legyen. Ha ez egyszerű lenne valószínüleg nem fenyegetné a földet egy esetleges klímakatasztrófa, illetve minket egy csomó olyan (mozgásszervi)probléma, amiket némi odafigyeléssel elkerülhetnénk. A WHO definíciója szerint az egészség nem egyenlő a betegségek hiányával, hanem a komplett fizikális, mentális és szociális jóllét állapota. Ezek mind olyan dolgok, amiket nem készen kapunk, hanem meg kell érte dolgozni. A prevenció magyarul megelőzést jelent, ami magába foglalja, hogy ez egy cselekvés, ami arra irányul, hogy valaminek a bekövetkeztét megakadályozzuk. Lehet ez betegség, árvíz, fájdalom, a kulcsszó a cselekvés.

Van egy mottó miszerint: az ülés az új dohányzás. Én nem szeretem az ilyen nyilvánvalóan hatásvadász kijelentéseket, amivel komplex problémákat akarnak nagyon egyszerűen megmagyarázni. Főleg ilyen esetben, hiszen a dohányzás választás kérdése, ülni pedig mindenkinek kell, nyilván nem mindegy a mértéke. Ettől függetlenül károsnak tartom a társadalom egy jelentős részének rémisztgetését azzal, hogy az ülés miatt mindenféle problémái lesznek. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a napi 8 óra ülés egy számítógép előtt teljesen ártalmatlan, de azt sem, hogy az edukációban a félelemkeltésnek szerepe kell, hogy legyen. Az emberi test nem egy gép, ami elkopik a használattól és cserélni kell az alkatrészeket, hanem élő szervezet, ami képes önmaga megújítására, csak lehetőséget kell adnunk neki erre. Jó lenne ha az emberek azért törődnének az egészségükkel, mert fontos nekik és nem azért, mert félnek a betegségektől, vagy mert különböző szakemberek felesleges félelmeket táplálnak beléjük.

A mozgásszervrendszerünket azért hívják így, mert mozgásra van szüksége a normális működéséhez. Nem gyógyszerre, nem instabil párnára az üléshez, nem masszázsra, kurkumára, denevérpadra, stb. (ezeknek mind megvan a maguk helye és ideje a terápiában és azon kívül), hanem megfelelő mennyiségű és minőségű mozgásra. Hogy ez mit takar az egyénenként eléggé eltérő, függ az életkortól, életmódtól, személyes preferenciáktól és még rengeteg egyéb tényezőtől. Nincsen ‘one size fits all’, nincsen olyan mozgás, ami az összes mozgásszervi problémára megoldást jelent ( mint például sok szakember szerint az úszás, ha így lenne, akkor az őseink egyáltalán minek másztak ki az óceánból?). Nekünk, gyógytornászoknak, az a feladatunk, hogy segítsünk a hozzánk fordulóknak eligazodni ebben az útvesztőben, hogy felismerjük azokat az mintákat, amelyek később problémához vezethetnek és visszaadjuk/megteremtsük az emberek hitét a mozgás gyógyító erejébe.

Írta: Palya Bálint, gyógytornász