Interjú Pataki Dalma vezető gyógytornásszal és oktatóval, a Therapy4u alapítójával, melyben saját életútja mellett a Therapy4u története is bemutatásra alá kerül.

B: Mesélj egy picit a kezdetekről, légyszi!

D: Amikor végeztem az egyetemen / főiskolán (az ősidők előtt, 1988-ban), akkor dolgoztam 1/1,5 évet kórházban, először kardiológián, majd mozgásszervi osztályon. A kettő között született a fiam, Kristóf. Amikor másfél éves lett – még GYES alatt – elkezdtem dolgozni egy magánrendelőben, közben elvégeztem a McKenzie „A” kurzusát egy zseniális tanárral és akkor jöttem rá, hogy komoly távlatok rejlenek a gyógytornában, rengeteget kell és lehet még tanulni a főiskola után is. – Ez 28 évvel ezelőtt volt, akkor még nem voltak elérhetők a nagy nemzetközi iskolák / kurzusok Magyarországon, úgy mint ma -. Később kiléptem az állami egészségügyből és Dr. Veres Róbert magánrendelésén dolgoztam kb. 15 évig, először a Thermal Hotel Héliában, majd az új, nagyobb rendelőben a XIII. kerületben. Amikor a doktor úr kiment külföldre dolgozni, akkor csináltam saját stúdiót. A nála töltött évek alatt találtam rá kedvenc területemre, a gerinc problémákra.

B: De várj, akkor ez még nem a Therapy volt?

D: De, ez a Therapy volt már, csak a Thököly úton, 7-8 éve nyitottunk.

B: Tehát amikor megcsináltad a Mckenzie-t, az indított el a tanulás útján?

D: Igen, az nagyot lökött, mert rávilágított arra, hogy a gyógytorna egy jó műfaj, lehet vizsgálni és gondolkodni, egyénre szabott terápiát kitalálni stb.  Aztán sokáig dolgoztam a McKenzie módszer szerint – közben elvégeztem minden kurzusát A-E -, de egy idő után egyre több beteg volt, akinek nem ez volt a megfelelő terápia. Rengeteg szakirodalmat olvastam emiatt és próbáltam azokból megoldást találni a pácienseim számára. Például az egyik kedvencem Gwendolen Jull könyve volt a Lumbális stabilitásról. Amikor megjelent, rögtön megvettem (kb 20 éve) és használtam az abban olvasottakat.

14 évvel ezelőtt az egyik kollegám megkért, hogy segítsek megszervezni itthon a Maitland® Manuálterápiás Koncepció itthoni oktatását. Bevallom, akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi az 😊, de egy cseppet sem bántam meg. Mi voltunk az első kurzus, angolul, tolmács nélkül, tanárunk John Langendoen az IMTA oktatója volt. Utánunk indult el Magyarországon a többi tanfolyam, akkor már tolmáccsal, amit közülünk többen – akik végeztek – tolmácsoltunk, ez a mai napig így van és szerencsére nagyon népszerű képzés lett.

B: Mit adott neked a Maitland Koncepció?

D: A kurzuson már az első nap úgy éreztem, hogy hazaértem. Imádtam minden percét és örültem, hogy megerősített sok mindent, amit addig összeolvastam. Később John megkért négyünket, hogy asszisztáljunk az egyéb kurzusain. Aztán egyszer csak ránk hagyta a Kinematic Taping kurzus tanítását, amit sose hittem volna, hogy tudok vagy szeretnék. Ahogy telt az idő rájöttem, hogy ezt is imádom. A tanítás lételememmé vált az évek során.

B: Ugye ennek az interjúnak a Therapy történetéről kellene szólnia, de az lényegében a te történeted, nem?

D: A Therapy története alapvetően annyi, hogy én soha nem akartam magánrendelőt nyitni.

B: Miért?

D: Mert engem nem az érdekelt, hogy legyen egy magánrendelőm. Én betegekkel szeretek foglalkozni és fiatalokat oktatni. Ebben a rendelőben is úgy csinálok, mintha nem én lennék a főnök, mintha te lennék vagy bárki más, aki ott dolgozik.

B: Tehát igazából az üzemeltetéssel kapcsolatos teendőket nem szereted?

D: Igen. Alapvetően úgy lett ez a magánrendelő, hogy a John – a mesterem – nagyon régóta kérlelt már, hogy csináljak egyet.

B: És szerinted miért téged választott John?

D: Mert szerintem minden adottságom megvan a manuálterápiához. Tudok gondolkozni, jó a kezem, meg gondolom jókat kérdeztem. Szóval régóta mondta már, és akkoriban volt egy betegem, aki minden egyes alkalommal a konditeremben terhelte túl a derekát, ezért elmentem vele a terembe és megnéztem, mit is csinál ott edzés címén. Szó szót követett, majd kiderült, hogy van egy kiadó hely a fitness terem mellett, én pedig elkotyogtam ezt Johnnak. Kérdezte, hogy mennyibe kerülne kialakítani azt a helyet. Hasra ütve mondtam egy összeget, amit ő egyszer csak átutalt a számlámra. Utána nyilván kötöttünk egy szerződést és visszafizettem neki, ez nem ajándék volt, de lényegében így lett a Therapy.

B: Amikor megnyitottad, már akkor is csak Maitland® Koncepció szerinti Manuálterápiát végzettek dolgozhattak?

D: Igen. Nekem az volt az alap, hogy legyen egy kulturált rendelő recepcióval, és nagyon magas szakmai színvonal.

Ehhez az kell szerintem, hogy jól tudjunk egymással kommunikálni, ami akkor megy, ha van egy egységes szemlélet. A másik oka ennek a döntésnek pedig az, hogy a Maitland® Koncepció biztosít egy tudományos bizonyítékokon alapuló professzionális vizsgálatot és terápiát. A mi rendelőnkben mindenki eszerint vizsgál, a terápiában pedig a Maitland® Koncepció kínálta kereteken kívül is vannak fantasztikus módszerek, amiket alkalmazunk, attól függően, hogy a betegnek melyik a legcélravezetőbb terápia.

B: Hogy jött a váltás?

D: Egy idő után kinőttük azt a helyet, keresgélni kezdtem és megtaláltam a mostani rendelőt, ami szerintem parkolás meg minden más szempontból is tökéletes helyszín. Egy páciensem jelezte, hogy szívesen társulna, én meg mondtam, hogy nekem nem csak pénzre, hanem segítségre is szükségem van, így lett az ügyvezetőnk Pető Borbála – Borka, akinek minden nap hálás vagyok, hogy leveszi a vállamról a nem szeretem feladatokat 😊 és vezeti a rendelőt.

B: Hogy látod a Therapy jövőjét, úgy értem milyen célod van még vele?

D: Ameddig motivált vagyok a tanulásban / tanításban / fiatalok terelgetésében, addig jól érzem magam itt, de egy idő után jönnek majd az unokák, meg öregszem is, és akkor az a tervem, hogy egy agilis fiatal kolléga, akit ez érdekel és a szívén viseli a rendelő sorsát, megörökli és továbbviszi. A személyes célom pedig az, hogy minél több fiatalt indítsak el a pályán, átadjam a tanulás utáni vágyat. Szeretem, hogy sokan jönnek frissen végzett gyógytornászok, akik hallottak a rendelőről / rólam, tanulni akarnak és bejárnak a rendelőbe, velem töltik a napokat. Valószínűleg messziről kicsit ijesztő lehet ez, de esküszöm, hogy nem eszem embert és szívesen látok bárkit. Bátraké a szerencse! 😊

Olyan nyomot szeretnék hagyni a világban, hogy amikor a fenti kollégák majd sikeresek / híresek lesznek, akkor úgy emlékezzenek rám, hogy én voltam a mesterük az elején, ahogy én is teszem ezt John Langendoennel, aki nélkül ma nem itt tartanék és nagyon hálás leszek neki, amíg élek.

B: Végezetül, ha nem lett volna a Therapy, hol lennél?

D: Szerintem a Dr. Veresnek dolgoznék a mai napig, ha pedig nem lettem volna gyógytornász, akkor valószínűleg grafikus vagy lakberendező lennék.

Ismerd meg csapatunk többi tagját is és éld át te a Therapy4U különleges légkörét!